Mikor megsz�let�nk �s fel�l�nk a vonatra, tal�lkozunk emberekkel, akikr�l azt hissz�k, hogy elk�s�rnek az eg�sz kir�ndul�sunkra: a sz�leink.
Sajnos az igazs�g m�s. �k lesz�llnak egy meg�ll�ban �s otthagynak minket a szeretet�k �s a ragaszkod�suk n�lk�l, a bar�ts�guk �s a t�rsas�guk n�lk�l.
Igaz, hogy a vonatba fel�lnek m�s szem�lyek, akik egy fontos szerepet foglalnak majd el a utaz�sunkban. �k a testv�reink, bar�taink �s azok a csod�latos emberek, akiket szeret�nk.
Ezek k�z�l egyes szem�lyek, akik fel�lnek a vonatra, �gy n�zik az utaz�st, mint egy r�vid s�t�t.
M�sok csak szomor�s�got tal�lnak az utaz�s alatt.
�s vannak olyanok is a vonatban, akik mindig jelen vannak �s k�szek seg�ts�get ny�jtani azoknak, akiknek sz�ks�g�k van r�juk.
Egyesek lesz�ll�s ut�n hagynak egy �r�k v�gyat...
Egyesek fel�lnek, lesz�llnak, �s mi alig vessz�k �szre �ket.
Csod�lkozunk azon, ha egyes utasok, akiket mi a legjobban szerett�nk, �t�lnek egy m�s kocsiba �s egyed�l hagynak minket az utaz�sunk ezen szakasz�n.
Term�szetesen mi nem hagyjuk magunkat �s t�reked�nk, hogy megtal�ljuk �ket, �s furakodunk abba a kocsiba ahol �k vannak.
Sajnos n�ha nem tudunk le�lni mell�j�k, mert a mellett�k l�v� hely m�r foglalt.
Nem tehet�nk semmit, ilyen az utaz�s: tele kih�v�sokkal, �lmokkal, fant�zi�val, rem�nnyel �s szak�t�ssal... de visszafordul�s n�lk�l.
Teh�t, az utaz�st a lehet� legjobb m�don kell megtegy�k.
T�rekedn�nk kell, hogy meg�rts�k egym�st azokkal, akikkel utazunk, �s hogy keress�k azt, ami a legjobb mindenkiben...
Hogy jusson esz�nkbe, hogy az utaz�sunk b�rmely szakasz�n l�tezhet egy �tit�rs, aki habozik, �s akinek t�bb mint val�sz�n� sz�ks�ge van a mi meg�rt�s�nkre.
�s mi sokszor inogni fogunk, �s lesz valaki, aki meg�rt minket. 
Az utaz�s titka az, hogy nem tudjuk, hogy mikor sz�llunk ki v�glegesen a vonatb�l, �s azt sem tudjuk, hogy mikor sz�llnak ki azok, akik mellett�nk utaznak, m�g azt sem tudjuk, aki mellett�nk �l.
Rem�lem, hogy k�r�l leszek fogva kedvess�ggel, mikor v�glegesen kisz�llok a vonatb�l.....
De, csak rem�lem ezt.
Az elv�ll�s egyes szem�lyekt�l, akikkel tal�lkoztam f�jdalmas lesz.
Szomor�an hagyom ott azokat, akik kedvesek voltak el�ttem.
De rem�lem, hogy egyszer, fog j�nni a v�g�llom�s, �s �gy �rzem, hogy fogom l�tni �ket j�nni, olyan csomagokkal, amelyek m�g nem voltak akkor, mikor fel�ltek a vonatra.
Ami boldogg� tesz, az az a tudat, hogy �n is akt�van r�szt vettem az �k csomagjaik szapor�t�s�ban �s ezek �rt�k�nek n�vel�s�ben.
Kedves bar�taim, t�rekedj�nk azon, hogy egy j� utaz�sunk legyen �s hogy a v�g�n tudjuk azt mondani, hogy meg�rte a f�radoz�st.
 Pr�b�ljuk meg, hogy kisz�ll�sunk ut�n, egy olyan �res helyet hagyjunk, mely v�gyat, �s sz�p eml�keket jelent azoknak, akik tov�bb utaznak
Azoknak, akik r�szesei az �n utaz�somnak, k�v�nok kellemes utaz�st!
„Sohase mond hogy v�ge, csak annyit, hogy ennyi meg�rte!”